Once upon a time...........

Vót egy rozmaringfa a barlangban, benne a kősziklában. A kéményseprő megfogadta, ágat tép onnan. Mentek is a barlangba, lábon, hason csúszva, háton, fekve, ahogyan tudtak. Találkoztak ott állatokkal, kígyókkal, míg leértek a rozmaringfához. Ott kötélen leeresztették a kéményseprőt. Az szedett is egy pár ágat, s kiátott fel, hogy húzzák. Húzták is az emberek, jött a kötél, de a kéményseprő sehol se nem vót. Nagyon elcsodálkoztak, még jobban húzták, de hiába. Benéztek a lyukba, hát hallják, hogy azt mondja a szegény ember lentről: - Hagyjátok, má többen húznak lent mint fent. S nem is jött többet vissza onnét. Tündérvár az, tündérek laknak abba. Szentgyörgy nap éjjelin nyílik meg, akkor járnak ki, sok kincset hoznak ki, heten és hét évbe egyet. Egy Kovács György nevű leste őket. Kalapját megtőtette pénzzel, s visszament többször, nem elégedett meg. Egyszer a tündérek levitték oda hozzájok. Hét esztendeig követ kellett nyeljen. Megnőtt a szakálla, hogy érte a lába fejit. Mikor kijött, itt nem élt csak tizenkét napig. A kincs azé lett, aki megleste hová dugta annak idején, s vett is több száz hód fődet belőle.? 

----------------------------------------------------------------------------------------

Szent László 1300-ban, 1304-ben verekedett a kunakka. Az egész országon keresztü. Aztán ide vette az irányt. Erősen dúltak a katonái, hogy éhesek, szomjasak. Ideért. A borzasztó kőszikla egész vót. Hármat vágatt a kardjáva s a csatabárdda. Isten meghallgatta az imádságát s kettéválasztotta azt. Me üldözték a kunak. A szentek közé osztatták miután ő ekkora csodát vitt véghez. Egy csomó pénzt eszórt Szent László, hogy szedjék fe a kunak, amíg ők messze emenekülnek. Szedték a pénzt, szedték a kunak, s há a Jóisten mindet kővé változtatta.     Szent László király harcolt a kunakka, és nagyon meg vótak szomjazva a vitézei, belevágta bárdját a kősziklába, s rögtön megeredt a forrás. Így mentette meg vitézeit a szomjúságtól. A Tordai-hasadékban látszik egy lófő, s a lónak az orrán bugyborékol a forrás, az a Szent László forrása. Jobbról tíz barlang van, oda menekültek a katonák az ellenség elöl. Rendes béjárat van. Vérrel van oda írva. Embervérrel. Latinul.     Balyka, mészkői román ember vot. Utódjából átjött ide egy. Összerombolták várát a kunak. Itt Szentmihály evett egy özvegy magyar asszonyt, Marika vót a neve.     A Tündérvár fenn van a Tordai-hasadék tetejin, jobbról. Nemigen van, aki pontosan meg tudná mutatni hol. Benne rozmaringfa. Roppant nagy fa. Hallották, vannak ott nagy kígyók is. Nagyapám mondta el, hogy akarták vóna visszahúzni a kéményseprőt, de azt mondta: - Sokkal többen húznak le, mind vagytok odafenn!     Innen a faluból lement oda egy Kovács Gyuri nevű. Csak Szent György - napkó jön ki a szabad világra onnan hét tündér. Megfogták Gyurit s bévitték az ők várakba s nem adtak nekije csak vizet s követ. Egysze? kinyitották az ajtójuk, s Gyuri kiment. Kitöltette a sok pénzt, amit magával hozott, s újra bément. Kereki Márton látta mindezt. Mégse elégedett meg. Harmadikszo? is megreszkírozta. Hát a tündérek kapuja bécsukódott. Ott maradt ismét hét esztendeig. Szakálla megnőtt a földig. Már a beszédje se vót normális; mikó kiengedték tizenkét napot élt, s meghalt me nem bírta az itteni levegőt.